Március 21-22-én a Japán-Magyar Kultúrális Évad és a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került megrendezésre a Thália Színházban a Japán napok rendezvény. Az érdeklődők a japán kultúra széles spektrumába nyerhettek betekintést. Úgymint anime, manga, harcművészeti bemutatók, teaceremónia, kimonó bemutató, haiku, koto bemutató és dobkoncert. Valamint volt még bonsai kiállítás és szaktanácsadás, ikebana bemutató, táncpad és még sokminden, ami szem szájnak ingere. Legalábbis a japán kultúra iránt érdeklődők számára.




Én ezek közül a programok közül szeretném bemutatni most azokat, melyeken résztvettem. De mivel egy élménybeszámolót kellene most írnom akkor kezdeném is egyből a közepén.
Szombaton a Haiku versenyen, a Kiyo-Kito Taiko magyar japándob együttes koncertjén valamint az esti A kotótól a klasszikusukig című előadáson vettem részt.

Haiku verseny nekem nagyon tetszett. Dr. Vihar Judit vezette mely már a maga nemében is kellemessé tette a hangulatot. Sokan vettek részt és gyönörűbbnél  gyönyörűbb haikuk íródtak. Én is beneveztem a versenyre két haikuval, de nem értem el helyezést. Ennek ellenére nem voltam csalódott. (Tudom, hogy még fejlődnöm kell ebben. ^_^)

Kiyo-Kito Taiko magyar japándob együttes koncertje bár nem volt annyira jó, mint a Yosoro japán dobegyüttes koncertje, de nekem azért tetszett. Annyira fel voltam lelkesülve a végére, hogy meg is kérdeztem lehetne-e csatlakozni a csapathoz. Azt mondták, hogy lehet csatlakozni, ha valakinek vannak alapszintű dobismeretei, amire tudnak majd építeni. Tervezem, hogy majd megtanulok dobolni és csatlakozok hozzájuk. Mert nagyon szimpatikus együttes.

Az esti koncertre Édesanyámmal mentem el. Érdekes volt a koto klasszikus japán hangzásvilága és a számomra ismertebb hangszerek hangjának egyvelege. Bár be kell vallanom nem vagyok az a nagy komolyzene kedvelő azért a zongora hangja közel áll hozzám. A kotot eddig még nem ismertem, de nagyon tetszett, ahogy a többi kamarazenei hangszerrel egybe volt komponálva.

A vasárnapi programokból már többön vettem részt. Délelőtt és délután az anime vetítés és a harcművészeti bemutató kivételével végig az Új stúdióban tartott programokon, valamint az esti opera előadáson is voltam.

Akkor kezdeném a délelőtti és délutáni programokkal.


Én már többször láttam teaceremóniát Palotás Gábor bemutatásában, de még sohasem láttam egy nő által előadva ugyanezt. Ahogy láthattam valóban nem ugyanazok a mozdulatok és érdekes volt egymás után látni egy férfi és egy nő bemutatásában ugyanazt a szertartást. Mert mint talán tudja a kedves olvasó, de a japánok nemcsak úgy leülnek és beleteszik a teafiltert a bögrébe, megáztatják és megízesítik, mint egy európai. A teaszertartás egy olyan összetett dolog, ami a japán kultúra több részletét ötvözi. Úgymint kalligráfia, ikebana, kerámia művesség, kimonó. Ezeket a művészeteket egy teamesternek mind el kell sajátítania mielőtt valóban mestere lehetne eme művészetnek.



A teaceremónia után következett a kimonó bemutató. Én még nem nagyon foglalkoztam a kimonókkal, ezért nagyon érdekesnek találtam a bemutatót. Egy japán hölgy volt az öltöztető, aki először egy japán nőt, majd a közönség soraiból egy kislányt és egy hölgyet öltöztetett fel kimonóba. Érdekes volt látni, ahogy a több méteres obit (övet) felkötötték. Talán ez volt a legérdekesebb pontja a dolognak és az sem utolsó dolog, hogy teljsen interaktív volt. Így a bemutató alatt bárki bármit megkérdezhetett a japán hölgytől, mert tolmácsolták neki a kérdéseinket miközben ő öltöztetett.


Számomra ezután következett a nap fénypontja. A koto hangszerbemutató. A szombati koncert szünetében bátorkodtam odamenni a kotoművész úrhoz, Gayo Nakagaki-hoz és kértem Tőle autógrammot. Így alig vártam a vasárnapi napon ezt a programot. Egy szimpatikus japán Gayo Nakagaki művész úr, aki készségesen tett eleget a közönsége kéréseinek és tényleg mindent megmutatott, amit tud. Szinte észre se lehetett venni, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. Bár nagyon sajnáltam, hogy csak 45 percet kapott, hogy bemutassa ezt a csodálatos hangszert a magyar közönségének. A szervezők helyében én legalább 1 órát szántam volna erre a programra, mert nagyon sok volt az érdeklődő, főként akik a szombati napon részesei lehettek az előadásának. De ennek ellenére a művész úr maximálisan hozta szerintem azt, amit lehetett. Nagyon szimpatikus ember. Remélem, hogy lesz még alkalmam meghallgatni akár itt Magyarországon is egy koncertjét. Bár nem lenne ellenemre egy Japánban tartott koncertjén is résztvenni. ( Hát majd meglátjuk ^_^ )


És végül, de nem utolsó sorban a Kiyo-Kito Taiko magyar japándob együttes koncertje zárta ezt a remek délutánt is.

Bár a majdnem egész nap végignézett program alatt elfáradtam a sok élménytől, de az esti opera előadást nagyon vártam már. De erről Anna már írt egy beszámolót külön, úgyhogy ott olvashatnak az érdeklődők bővebben. ^_^

Összességében szerintem a szervezők nagyon jól dolgoztak és ügyesen vitték véghez a hétvége lebonyolítását. Remélem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen nagy kaliberű esemény a Japán-Magyar kultúrális évad során és még sok ilyen kellemes élménnyel leszünk gazdagabbak.

Bélyegek

A Japán-Magyar évad egyik kiemelkedő színfoltjaként a Magyar Posta jubileumi emlék bélyeg kibocsátását tervezi ezév októberében. Az efféle megemlékezés jeles alkalmakról nem számít annyira ritkának, s valószínűleg örökre emlékezetessé teszi az évfordulót. Bélyeggyüjtők ezreinek mappáiba és kartotékjaiba kerül majd be az új bélyeg, hüvelykujjnyi mementót állítván az eljövendő generációk számára arról, hogy mégis mi folyt 2009-ben kicsiny országunkban. Ennek apropóján bátorkodtam utána járni az alkalmi bélyeg kibocsátás majd évszázados hagyományának, valamint utána járok annak is, hogy napjainkig milyen japánnal kapcsolatos eseményekkel kapcsolatban születtek hasonló kezdeményezések.

Az első alkalmi bélyeget 1916-ban bocsátották ki IV. Károly koronázásának állítván örök emléket. A dolog előzményeként már korábban is születtek nem kizárólag postai célra szánt bélyegek, melyek általában az árvíz károsultak megsegítésére irányultak. Valószínűsíthető, hogy már ekkor elkezdett kialakulni a bélyeg-gyüjtés nemes hagyománya. Ezt követően már semmilyen komolyabb esemény nem kerülhette el, hogy emlék-bélyegben örökítsék meg. 

Japán a bélyeg kibocsátás ilyette alakulásában a magyarokéhoz hasonló cipőben járt. Valamilyen szempontból náluk a bélyeg, vagy inkább pecsételő sokkalta ősibb kínai hagyományokra is visszavezethető. A szigetországban amúgy 1871-ben bocsátották ki az első nyugati mintájú bélyeget már a Meiji restauráció harmadik! évében, akkor amikor nyugati mintára szervezték át a már Edó korban kialakult posta-szolgálatot. A század fordulót követő néhány évtizedben kezdtek megjelenni ott is az első ízléses gyüjtői kiadású bélyegek, melyek eleinte japán metszeteket jelenítettek meg, napjainkra ezek igazi ritkaságnak számítanak, melyekért a legfanatikusabb gyüjtők bármit megtennének.
A bélyegek japán-magyar kapcsolatokban betöltött szerepe elsőként csupán a II. világ háború után jelent meg. Miután lassan konszolidálodott a világ-égés utáni állapot, és elkövetkezett a hideg-háború többé-kevésbé békés időszaka, a bélyeggyüjtők száma nagy-mértékben felduzzadt. Erre válaszul egyre-másra jelentek meg a különféle tematikus bélyeg kiadások, állatokról, autokról, híres emberekről, közlekedési szabályokró, egyszóval minden olyan dologról mely az emberek életét bármilyen szempontból is érintette. Többek közt az olimpiákról is. Az első ilyen sorozat a Mellbourni olimpiáról készült, az 1964-es olimpia mely újra a figyelem központjába állította Japánt szintén számtalan bélyeg kiadásának az apropójául szolgált. Ezekre szép példa a képen látható bélyeg sorozat. A világ országairól megjelenő bélyeg sorozatban is megjelent japánnal kapcsolatos bélyeg. A gyüjtők, akiknek érdeklődése lassan nemzetközi vizekre is átterelődött. Japán bélyegekkel is elkezdtek foglalkozni, melyek igazi unikumnak számitottak, s bármely bélyeggyüjtemény ékévé váltak.
A mostani alkalom egyedülálló. Hasonló emlék-bélyeg a japán-magyar kapcsolatok történetében még nem született. Reméljük ezzel új hagyomány teremtődik, s egyre több Japánnal kapcsolatban megjelent bélyeg lát napvilágot a Magyar Posta szárnyai alól. 

A "piros-fehér-piros" a Sárga-tengeren

2009. 03.18.-án a Magyar-Japán Baráti Társaságnak köszönhetően nagyon érdekes előadást hallhattunk.
Dr. Balogh Tamás tartott a fennti címmel a KAISERIN ELISABETH cirkáló történetéről nagyon jó előadást.
A Kaiserin Elisabeth még a Monarchia idején volt igen tekintélyes hajó, melyet az I.Vh. alatt elsüllyesztettek. A hajó miután elkészült, világkörüli útra indult, Japánban azonban elidőzött. Közben pedig kitört az I. Vh. Első gondolata a Monarchiának az volt, hogy független, biztonságos kikötőbe viszik. De akkoriban a Monarchia a németek oldalán állt, így a németek felszólították a cirkálót és legénységét, hogy a japán ellesnes ütközetükben segítsék őket.
Röviden ennyit a történelem ezen részéről.
Mikor a legénység belátta, hogy a cirkálót nem tudják megvédeni, ők maguk süllyesztették el.
Most indul az a projekt és nagyon remélem sikerül is, ami arra épülne, hogy a hajóroncsot kiemeljék. Az I.Vh alatt egyébként a Monarchia 8 hajója süllyedt el csupán, ebböl a mai napig már csak 2 van víz alatt.
A Kaiserin Elisabethnek a pontos fekvését nem tudják, valószínüleg a mai Kína területén található, egy öbölben, annak is a legmélyebb pontján. Ezt a feltételezést egy matróz feljegyzése igazolja.
Ez a terület azonban a Kínai Néphadsereg kikötője, így tehát ipari víz, aminek kutatásához együttmüködésre van szükség.
Nagyon érdekes és jól előadott téma volt, persze érdekesebb mint az én leírásom :)
Szó volt még a fogolytáborokról, ebben az időben a japánban lévő hadifoglyoknak volt a legjobb sorsuk. A cirkáló legénységének táborhelyét 2002-ben találták meg.
Ekkor bukkantak elő a feljegyzések és az emléktárgyak is.
Ami nagyon érdekes volt, hogy a japán fogolytáborokban lévők sorsa, főleg a magyaroké annyira jó körülmények közt volt, hogy amikor egy Svájci delegáció érkezett a hely ellenőrzésére semmi kivetnivalót nem találtak.
Az emberek egyébként dolgozhattak is, és amit maguk készítettek azt piacon eladhatták és övék volt a pénz. Annyi pénzt összeszedtek a magyarok, hogy szegény honfitársaiknak, akik viszont Szibériában szőrnyű körülmények közt sínylódtak, nem kis összeget küldtek el.
Nem is tudom, hogy ilyenre volt e példa egyáltalán, de gyanítom, hogy nem.

Szóval aki ezt meghallgatta, az csak több lett ettől és egy nagyon jó előadást hallhatott.

Remélem azért még lesz ilyenre alkalom.


A Tokiói Kamaraopera vendégjátéka

Március 23-án, vasárnap este a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Japán-Magyar Jubileumi Év program keretében a Thália-színházban fellépett a Tokiói Kamaraopera a Hold és a tigris legendája című kortárs japán operával.

A Kamaraopera 1969-ben alakult, és virtuóz művészei több rangos zenei díjat nyertek Japánban és világszerte egyaránt.

A Hold és a tigris legendája ősi japán mesét dolgoz fel tradicionális japán és modern dallamokkal kísérve. Az ízig-vérig kortárs zene az európai hallgató számára igazi csemege, mely egy távoli világba vezet.

Az opera története mély és megindító: egy hivatalnok egy hegyen szeretne átkelni, de figyelmeztetik: vigyázzon, éjszaka egy szörny garázdálkodik a vidéken. Az utazó ennek ellenére útnak indul, és egy asszony szegődik mellé, aki a rég eltűnt fiát keresi. Éjfélkor valóban találkoznak a szörnnyel – a hivatalnok régi barátját, az asszony elveszettnek hitt fiát ismeri fel benne. A szörny elpanaszolja, hogy fényes karrier előtt álló állami alkalmazott volt, de otthagyta a biztos jövőt jelentő állását, mert költő szeretett volna lenni. Azonban elveszítette az emberi lelkét és szörnnyé változott. AZ anyját nem ismeri fel, de kéri régi barátját, hogy a még fellelhető verseit próbálja meg kiadni, hogy fennmaradjon a neve. Majd kéri őket, hogy meneküljenek, mert ha feljön a hold, vérengző fenevaddá válik. Az utazó és az idős asszony továbbhaladnak az éjszakában, és a domb lábától visszatekintve egy vadul ordító tigrist pillantanak meg a holdfényben.

Yaoyorozu - Japán Fotókiállítás

2009. február 3-án a Budapesti Műszaki Főiskolán fellépett Megumi Oba Japán táncosnő. A fellépést fotókiállítás és japán tárgyakból összeállított kis kollekció egészítette ki. A fellépés előtt rövid köszöntők hangzottak el, utána fogadás zajlott.
A művésznő több, mint negyven éve csiszolja a stílusát, mely a tradícionális japán Nó és Kabuki elemeken alapszik, ötvözve a hagyományt a modern európai balett elemekkel. Megumi Oba rendkívül letisztult, kifinomult tánca roppant kifejező erővel bír, ugyanakkor könnyed és közvetlen is. A néző először ledöbben a mozdulatok kecsességén, de hamar magával ragadja az előadásban rejlő hihetetlen erő és elegancia. Megumi Oba két darabbal lépett fel. Az egyikben egyedül mutatott be táncot, majd Bata Ritával közös improvizációját élvezhette a közönség. A magyar művésznő Japánban hagyományos erotikus táncot tanult. Szimbiózisuk a kultúrák találkozása volt. A fellépést Madaras Gergő és Győri Noémi duettje kísérte fuvolán.

A fellépéshez kapcsolódó kiállítás a művésznőt ábrázoló fotók kollekciója volt. A fotós a művésznőt harminc éve követi, és próbálja negatívon visszaadni azt, amit a táncos a mozdulataival megfogalmaz. Elmondhatjuk, hogy sikerrel.

A kiállított tárgyk között a teaszertartás eszközei, japán kerámiák, nó-maszkok és kimonók voltak. A japán konyha remekeit bemutató fogadás után a művésznő teaszertartást mutatott be.

Synergy of Cultural Dialogues

A tudományos szimpózium célja, hogy fórumot teremtsen a közös gondolkodásra és eszmecserére távoli kultúrák kutatói között, hogy közelebb hozza egymáshoz a tudományos és oktatási szféra szereplőit koncepcionális és módszertani kérdések vonatkozásában.

Szervezők:

A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kara és a JSMR (Japanese Society for Multicultural Relations)

Helyszín:

BGF - KKFK Budapest, XVI. Mátyásföld, Diósy Lajos utca 22-24.

Időpont: 2009. március 27.

Fontos:
Az egész napos szimpózium munkanyelve az angol!


TURTLES ARE SURPRISINGLY FAST SWIMMERS
(
亀は意外と速く泳ぐ)
(2005, 90 perc)
Rendezte: Miki Satoshi





A japán-magyar kultúrális évad, és a már eddig is jól ismert Örökmozgó Filmmúzeum japán-filmvetítési szokásának egybefonódásával megnézhetünk egy 2005-ben készült japán filmet március 25-dikén.
A modern japán filmkultúra iránt érdeklődőknek kötelező darab!
De ha csak egyszerűen kiváncsi vagy, hogy milyen egy mostani japán film, akkor is ott a helyed az Örökmozgó Filmmúzeumban!

A részletek:

Helyszín: Örökmozgó Filmmúzeum
Időpont: 2009. március 11., 25., 18:30 óra
A filmvetítés ingyenes.
Jegyfoglalásra és elővételre nincs lehetőség.
Jegyek ingyenesen átvehetők előadás előtt a mozi pénztárában érkezési sorrendben.

Egy kis ízelítő a tartalomból:

"Az unatkozó fiatal háztartásbeli Suzume mindennapjainak legizgalmasabb pontja, amikor megetetheti külföldön dolgozó férje imádott teknősbékáját. Már-már úgy érzi, nem bírja tovább ezt az életet, amikor a véletlen elé sodor egy apróhirdetést: „Kém kerestetik!”
A hipp-hopp kémtanonccá vált Suzume előtt látszólag jól ismert környezete egyik napról a másikra teljesen új színben tárul fel."

Kedvet kaphat a filmhez, aki bepillant ebbe a videóba:

Hivatalos oldal:

Wa: a mindennapok harmóniája - Kortárs japán design




A Japán Alapítvány vándorkiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Kurátorok: Fukagava Maszafumi, Kasivagi Hirosi, Hagivara Su, Kavakami Noriko
Időtartam: 2009. április 9 - május 31.

Aki egy kicsit is ismeri Japánt az tudja, hogy egy olyan nemzettel állunk szembe, aki rendkívül sokat ad a kinézetre, a szép megformálásra az élet bármely területén. Többen azt mondják ez a vizuális kultúrájuk miatt van, és az írásuk is nagyban ezt az igényt ébreszti bennük. Ízlésük és érzékük a harmóniához nagyon finom és kivételes.

Japán ízlését és forradalmi elképzeléseit hivatott bemutatni ez a kiállítás. Megmutatja, hogy mennyire modern technikával, de hagyományos motívumokkal milyen új dolgokat tud alkotni.

"Ez a kiállítás közel 160 gondosan megtervezett és válogatott tárgyat mutat be 12 témakör és 6 jellegzetes fogalom köré csoportosítva. Az Iparművészeti Múzeumban magyar nyelvű vezető segíti az eligazodást, és kapható lesz a kiállítás angol-francia nyelvű katalógusa is."

Egy leírás a kiállításról: http://www.imm.hu/kiallitasok/wa.html
Egy másik cikk ugyancsak a kiállításról.
A Japán Alapítvány leírása a kiállításról.

Japán napok a Thália színházban mácius 21-22.

A Tavaszi Fesztivál keretében a Japán-Magyar Kultúrális Évad 2009 programsorozatában 2009.március 21-22.-én Japán Napok lesznek a Thália Színházban


Aki érdeklődik a japán kultúra iránt, annak feltétlenül érdemes elmenni, hiszen a kultúra széles spektrumban kaphat információkat, ismereteket.
A programok egész naposak de. 11-től du. 17 óráig tartanak és mindkét nap este a Nagyteremben előadással zárulnak.

Ízelítő a március 21-ei programokból:

Előcsarnokban (fszt., I.em.) folyamatosan 11.00-17.00 között:
manga kiadványok, japán tárgyú könyvek, DVD-k; mangarajzolók; origami foglalkozás; sárkánykészítés; kandzsi rajzoltatás; ikebana bemutató; gó táblajáték; japán táncpad; bonsai fák és szaktanácsadás; bonsai fák és szaktanácsadás; Japán Alapítvány Kiotó fotókiállítása; szusi, szaké, japán tea.

Új stúdióban:
11:00 - 12:00 Anime, japán rajzfilm vetítés (Animax)
12:00 - 13:00 Harcművészeti bemutató
13:15 - 14:30 Teaceremónia, Előadó: Palotás Gábor
14:45 - 15:30 Kimonó bemutató
15:30 - 16:15 Haiku - japán költészet, verseny nyereményekkel; Vezeti: Dr. Vihar Judit
16:30 - 17:00
Kiyo-Kito Taiko magyar japándob együttes koncertje





Este pedig a nagyszínpadon 19:30-as kezdettel A kotótól a klasszikusokig című előadást tekinthetik meg az érdeklődők. Erre az előadásra a jegyek 2500 és 3500 ft-ba kerülnek.







Ízelítő a március 22-ei programból:

Előcsarnokban (fszt., I.em.) folyamatosan 11.00-17.00 között:
manga kiadványok, japán tárgyú könyvek, DVD-k; mangarajzolók; origami foglalkozás; sárkánykészítés; kandzsi rajzoltatás; ikebana bemutató; gó táblajáték; japán táncpad; bonsai fák és szaktanácsadás; bonsai fák és szaktanácsadás; Japán Alapítvány Kiotó fotókiállítása; szusi, szaké, japán tea.

Új stúdióban:
11:00 - 12:00 Anime, japán rajzfilm vetítés (Animax)
12:00 - 13:00 Harcművészeti bemutató
13:15 - 14:30 Teaceremónia, Előadó: Palotás Gábor
14:45 - 15:30 Kimonó bemutató
15:30 - 16:15 Koto hangszerbemutató,
Közreműködik: Gayo Nakagaki kotoművész
16:30 - 17:00 Kiyo-Kito Taiko magyar japándob együttes koncertje




Este a nagyszínpadon 19:00 órás kezdettel A Tokiói Kamaraopera vendégjátéka, Atsushi Nakajima–Sakae Nakamura–Hitoshi Tanaka: A hold és a tigris legendája című színdarabot tekinthetik meg az érdeklődők.



A 11.00-17.00 óra közötti programokra a belépés díjtalan.

(A Japán Alapítvány és az Animax támogatásával, a Magyar-Japán Baráti Társaság és a Bambuszliget Japán Étterem és Sushi Bár közreműködésével.)


Jegyek válthatók a www.ticketportal.hu oldalon és jegyértékesítési hálózatában, a helyszínen, illetve a Budapesti Fesztiválközpont Kht. közönségszolgálati irodájában, H-1052, Budapest Szervita tér 5., félemelet, 36-os kapucsengő, hétköznap 10-17 óráig, csütörtökön 19 óráig!

Forrás: Japán-Magyar Baráti Társaság

Utólagos beszámoló a Japán-Magyar kultúrális évad megnyitójáról



2009 a Japán-Magyar kultúrális évad 140-edik és az újrafelvételnek 50. évfordulója.
Ennek tiszteletére ebben az évben több japánnal kapcsolatos program is lesz.
A sorozat megnyitója egy japán koncert volt Yoso-ro névvel a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián.

Nagyszerű élményben lehetett része a hallgatóságnak. Egy 4 tagú japán zenekar adta a műsort, melynek 2 tagja az állandó csoport és meghívtak még 2 művészt.
Igazi bemutatkozása volt ez a japán zenének.


Hallgathattunk Shamisent (hagyományos háromhúros hangszer), Taikot, Odaikot (japán dob) és shinobuet (japán bambusz fuvola).




A Yo-soro állandó tagjai a Fuji lábánál élnek, ez a gyönyörű környezet segíteti a fiatal embereket megmaradni a tradicionális japán kultúrához való kötődésben.


Az előadás bevezetőjeként a vezető dobos egy kis ízelitőt adott, amikor vékony bambuszpálcával bemutatta a japán dob szépségét. Aztán egy hihetetlen virtuóz, mindenkit megbabonázó ritmus következett, melyben jó volt azt is nézni, ahogy az előadók minden erejüket beletéve, szinte táncolva mozognak. Az előadás első felében minden hangszer bemutatkozott.

A második részben a 4 művész többnyire együtt volt a színpadon, ezzel egy különleges hangvilágot teremtve.

A zenekar összesen 9 dalt játszott, amit egy hatalmas tapsvihar követett. Ennek köszönhetően meghallgathattunk még egy ráadást ami egy harmónikus örömteli zene volt a közönséget is bevonva.

Talán sikerült átadni kicsit a hangulatot, de igazából ezt hallani kell......

A kultúrális évad keretei között kiállítást rendeztek a Magyarországon eddig megjelent Japán tankönyvekből a Japán Alapítványnál. Aki már foglalkozott egy kicsit is a japános dolgokkal, annak gondolom kár bemutatni a japán kultúra eme budapesti fellegvárát. A kultúrális évad pedig jó apropót nyújtott arra, hogy kirakják azt a néhány (tényleg csak néhány, kb. 10-15 kötet) tankönyvet, ami eddig a kis hazánkban japánul tanuló nebulók munkáját segítette.




A 70-es évekből néhány igen-igen viseletes ELTE jegyzetet, illetve szó jegyzéket láthatunk. Gerincüket megkezdte az idő vasfoga, lapjaik pedig fényesre és sárgára változtak az ezerszeres fénymásolás következtében. A kanjikat gondos kezek írták tűhegyű tollal, hiszen egyszerű nyomda technikával készültek egy olyan korban, ahol a számítógépes beviteli módok közül csupán a lyukkártyát ismerték. Az öreg füzetkék látványa bármelyik japános vén rókának könnycseppet csahat a szeme sarkába.

A 80-as években aztán már változik a helyzet Jamadzsi mester első szabványos könyvként kiadott nyelvkönyve következik, melyből már jómagam is rendelkezem valahol a sufni mélyén egy viseletes, legalább négy tulajdonost elfogyasztott példánnyal.
Ezek után következnek a klasszikusok, melyek már sok példányban jelentek meg, válaszolva a Magyarországon japánul tanulók exponenciális növekedésére. Ki ne rendelkezne a japánosok közül Székely Ilona Japán nyelvtan könyvével, vagy a Japán- Magyar kisszótárral, hogy csak a leghíresebbeket említsem.

Miután röpke tíz perc alatt átpörgetem a kiállítás teljes anyagát elgondolkodom kicsit. Vajon hova tovább japán nyelvkönyv ipar? A következő generációknak is az lesz a sorsa, hogy angol nyelvkönyvek garmadáján keresztül kell ismerkednie ezzel a szép és a magyarhoz közelebb álló nyelvvel. Nos, azt hiszem, hogy az utóbbi időben még többen foglalkoznak japánnal, tehát megkerülhetetlen lesz az új könyvek megjelentetése, és a megható, de nem túl széles felhozatal bővítése.
Addig is türelmetlenül várjuk a japán nyelvkönyv kiadás újabb lépcsőfokát, a japán - magyar közép szótár megjelenését.

Üdvözlet





Sziasztok! Azért gyűltünk össze, hogy hétről hétre ismertethessük veletek a 2009-es Japán Magyar kultúrális évad legfrissebb eseményeit, amolyan nem-hivatalos formában. A hivatalos oldal itt van.


Amúgy, azok kedvéért, akik még nem hallottak erről a fergeteges eseményről néhány részlet:
2009-ben van Japán és Magyarország első diplomáciai kapcsolat felvételének 140. évfordulója, és a II. világháború utáni újboli kapcsolat felvétel 50. évfordulója. Ebből a célból aztán a két ország úgy döntött, hogy közös kultúrális év rendezésébe fog. És, hogy ez mit jelent?
Óriási dömpingjét a közösen szervezett rendezvényeknek, kiállításoknak, és kiadványoknak. 
Mi pedig megpróbáljuk felvenni a szerveződő események fonalát, hogy ti elsőkézből értesüljetek róluk. Olvashattok majd leírásokat, helyszini tudósításokat, ismertetéseket és a legfrissebb kiadványok leírásait is. 
Addig is olvassátok el a hivatalos megnyitáshoz kapcsolódó köszöntőket: